Utolsó másfél hetünk Luxemburgban

Hát, ez is ejött. Mondanom sem kell, nagyon gyorsan. Az utolsó hetekben nagyon nagy szerencsénk volt, szinte végig szép napos időnk volt, ami Luxemburgban szokatlan. Én nagyon jól éreztem magam a munkahelyemen, tulajdonképpen pihenni jártam be. Még búcsúajándékot is kaptam a kollégáktól, erre aztán nem számítottam.

Kis családom pedig szebbnél szebb kirándulásokra ment, most csak néhányról teszek be képet.
A Mosel-partra többször is elmentek hajókat nézni (a kisebbek), és hajós életről álmodozni (30 felettiek).

Az igazi nagy szenzáció azonban a Petange és Titelberg között közlekedő gőzmozdony volt. (Train 1900) Csak vasárnap megy a nyári szezonban, de valamiért vasárnap mindig más program akadt, így csak a legutolsó vasárnap sikerült eljutnunk ide, és fölszállni a legutolsó járatra. A gyerekek, mikor meglátták a pöfékelő gőzmozdonyt, valóságos extázisba estek. Ugráltak, ordítoztak, hogy szálljunk fel, szóljunk, hogy ne menjen el nélkülünk, stb.
De nekünk is élmény volt. András végig videózott, nem nagyon lehetett hozzászólni, a kalauzok pedig nagyon jól játszották a szerepüket, teljesen beleélték magukat a 100 évvel korábbi hangulatba.
Mikor elindult a vonat, Sanyi egy kicsit megszeppent, talán mert rettenetesen rázott. Jeggyel utaznak a fiatalok:


Schengen, és a Moselpart:

És egy nagyon vagány kisfiú, aki egyedül kezeli a gázt és a féket:


Azóta sikeresen hazaérkeztünk, szép utunk volt. Először az épísházba (L) mentünk, leraktuk a lakókocsit, majd 11-én vasárnap haza, a Nyámnyám utcába. Ezt Lóránt mondta először, de úgy megtetszett nekünk, hogy most már mi is így mondjuk.

Jó lesz itt egy kicsit nyugton maradni, és letelepedett életmódot folytatni. Bár a gyerekeknek nem jelentett gondot a sok kempingezés. (Kétszer álltunk meg útközben, és a gyerekeknek mindig elmagyaráztuk, hogy hazamegyünk, de először egy másik kempingbe megyünk, mert a haza nagyon messze van.) Hétfőn elmentünk ide-oda intézkedni, és ahogy mentünk haza, kérdezi Sanyi, hogy hová megyünk.
-Haza.
-Haza hova megyünk?
-Hát a Nyámnyám utcába.
-De hát ott most voltunk!