Csipkelózsika

Egy ideje ez a kedvenc mese. Persze azokat a részeket szereti Sanyi, hogy fölment a tolonyba, a herceg pedig, aki egy másik tolonyból jött, felnézett a tolonyla. Szereti a végét is, amikor nagy lakodalmat csaptak, mindenkit meghívtak, ugyanis itt mindig azt reméli, hogy sok ajándékot is kap Csipkelózsika, és hátha lesz közte markoló is.
Akkor most nézzük a mesét:

Amikol 3 éves lett Csipkelózsika, fölment a tolonyba, és megszúlta az orsóval az ujját. Ezt a helceg mesélte.
(Lóránt utánamotyogja: ...megszúrta borsóval az ujját.)
Ha jön a helceg, és megüt, akkol fölébredek. Nem engedem, hogy megüssön.

És amikor én mesélek:
-...Légy a feleségem!
-Légy?????
-Legyél a feleségem!
-Akkol mélt mondtad, hogy légy?
-A légy az olyan, mint a legyél.
-A legyél az olyan, mint a dalázs.

Este általában fejből mesélünk, mert a sötétben már nem lehet képeket nézni. Mivel menet közben találjuk ki, hogy mit csinál a markoló, vagy a nyuszik, Peti....stb, ezeknek a meséknek nincs hivatalos változatuk. Sanyi pedig másnap követeli ugyanazt a mesét, ugyanúgy elmondva. Hisztérikus rohamot tud kapni, ha nem jól mondom, és itt az egyes szófordulatok is számítanak! Márpedig, amit apa talált ki előző este, azt nem tudom elmondani, mivel nem is hallottam. A Petis mesénél még hajlandó volt segíteni valamennyit (....volt egy kisfiú, és favágó volt az anyukája...), de nagyon hamar elfogyott a türelme.

Egyik nap reggeli közben azt mondja nekem Sanyi:
-Én még soha nem ültem sütőlapáton.

Lóránt mesélte a Három kismalacot, és ahhoz a képhez értünk, amikor már mind a három ház áll, tél van, és Röfi lapátolja a havat a háza előtt.
-Lapátolja a havat... nincs markolója ... majd lesz neki, ha nagy lesz..