A hisztisről elég annyi, hogy ok nélkül, egyszerű nyűgösségből is úgy tud ordítani, hogy beszakad a dobhártyám. És nagyon hosszan sír, nehezen nyugszik meg. Mondja is közben, hogy De sílok!.....Sílni akalok...nem tudok halkan sílni, melt még kicsi vagyok...stb. Néha úgy felhergeli magát, hogy dadogni kezd: Nem akalog-log-log....vagy: valalalami...
A nagyon aranyos pedig egy tündér. Mikor odabújok mellé altatni, simogatja a kezem, puszikat ad. Idebújjál... ittmaradjál.... ne elmenjél.... Rengeteg kis állatkával alszik, akikre nekem nem szabad ráfeküdni, különben Lóránt vonyítani kezd.
Egyik este, ahogy várom, hogy elaludjon, Lóránt csak mozgolódik, ide-oda forog, közben persze az óriási fejével nem egyszer mellbevág. Megunom, és mérgesen megkérdezem, hogy mi a fenét csinál már. Erre azt mondja, altatom az állatkáimat. Mindenféle állatkát, figurát szeret, ma még a kifaragott sütőtöknek is puszit adott, úgy tetszett neki.
Mikor kocsival megyünk valahová, és Lóránt meglát kint valami érdekeset (hajó, markoló, lovatykák), hangosan köszön nekik: Hahó, sziasztok!! Itt ülök hátul!
Lórántból azt hiszem nem lesz művész. Borzalmasan énekel (lehet, hogy csak Sanyihoz képest?), semmi dallam, és egy szót ismételget végig. A színeket sem érti. Egy időben minden piros volt (az ég is, minden!), most már néha mondja, hogy zöld meg sárga, de nem feltétlen a zöldre meg a sárgára mondja, csak úgy alternatívaként.
Együtt pelenkáztuk Jancsikát, akinek még "kenyérillatú" sárga kakija van. Lórántot kérdezem - csak, hogy lekössem a beszélgetéssel, és puszta érdeklődésből ne kenje össze magát kakival - hogy vajon neki is sárga-e a kakija. Azt mondta, igen, nekem is zöld.
És amikor a tyúkokat nézve megkérdezte, hogy anya, mi az a sárga ott a tyúknak, tudnom kellett volna, hogy nem feltétlen sárga dologra kérdez. Történetesen piros volt az a valami.
Nagyon aranyosan számol. Azt játszották Sanyival, hogy fölálltak egy vastag szivacsra (a fotel ülését szedték ki), és leugrottak, de ugrás előtt számoltak, afféle "vigyázz, kész, rajt"-ot. Lóránt így számolt: ketó, hálom, pilos, bandiiii! és ugrás. (Nem tudom, honnan jött ez a Bandi, nálunk sosem hallották.)
Lóránt gyakran agresszív. Ha nem tetszik neki valami, amit Sanyi csinál, odamegy, és megüti. Ha nagyon-nagyon mérges, meg akarja harapni. Erről nagyon igyekszünk leszoktatni, és szerencsére ritkán fordul elő. Ha Sanyi cukkolja (azt mondja neki, hogy rossz kisfiú, vagy, hogy nem kap valamiből), Lóránt ezt komolyan veszi, azonnal visít, vagy már megy is és üti Sanyit. Ha Sanyi akár csak egy kicsit is visszalegyint, Lóránt még jobban visít, de most már jön anyához, és méltatlankodva sír, hogy Sanyi megütötte. Ha Sanyi tényleg rosszalkodott, Lóránt megy és szülőként lép fel: rá akar ütni a szájára vagy a popsijára.
Nagy eredmény azonban, hogy már tud bocsánatot kérni! Ennek örülök, eléggé meg voltam ijedve, mikor kb fél éve megharapta Sanyit, majd sarokbaállás, és fél órás ordítás és zavart beszéd lett a vége, mert nem volt hajlandó bocsánatot kérni.
A legfontosabb azonban, hogy Öcsi vidám, élénk kisfiú, és még hagyja magát szeretgetni. :)
Rövid ideig szépen tudnak Sanyival együtt játszani, aztán általában valamin összevesznek, és visítás következik.
A következő rész Jancsiról fog szólni, csak sajnos mostanában kevesebbet alszik, többet sír, én meg mindig nagyon álmos vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése