A hosszú hétvégén még egy rövid kirándulásra is jutott időnk. Sanyi makkot szedett, és nem hagyta magát meggyőzni, hogy az nem mogyoró. Lóránt nyűgös volt, nem akart jönni, inkább cipeltetni szerette volna magát.
Kiértünk egy tisztásra, ahol kivágott vastag farönkök hevertek. Eleinte nem szerettem volna, ha ezen mászkálnak a gyerekek, de miután Sanyi azt mondta "Nagyon kíváncsi vagyok, hogy felmásszak!" megsejtettem, hogy ha itt maradunk, a gyerekek jól eljátszanak, én meg pihentetem az idegeimet. (Na nem mintha annyira ki lennék készülve, de az ilyesmi mindig jól jön.)
Sanyi egyből fönt is termett egy farönk tetején, mad rájött, hogy ő innen nem tud lejönni. És akkor elkezdődött a félórás komédia.
"Le kell innen menteni engem... sajnálom, hogy nem jön most erre tűzoltóautó... anya, hívj egy tűzoltóautót, hogy mentsem le engem...(hívok)... inkább ne hívjál...(megijedt)....Na, most mért nem jön erre helikopter?...stb."
Lóránt elindul, hogy lementse Sanyit, de Sanyi addigra megunja, lemászik, majd látja, hogy Lóránt ott van, akkor visszamászik, de addigra már Lóránt nincs ott. Végül csak találkoznak.
Elkezdik cibálni egymást, végül Sanyi átmászik Lóránthoz, majd kéri, hogy most már mentse őt vissza. Közben elment néhány autó az úton, amikről megtudtam Sanyitól, hogy tűzoltóautók voltak. Mindeközben Jancsika gondtalanul aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése